A szabadkőműves zene

Érdekes lehet, hogy 2-300 évvel ezelőtt, amikor a rögzítést még nem találták föl, hogyan gondoskodott zenéről a zenemester? És főleg, miféle zenéket játszottak, voltak egyáltalán szabadkőműves zenék?

A szabadkőműves liturgia általában az egyházak liturgiáját követi, utóbbinak fontos eleme, hogy a közösség időnként együtt énekel, Amerikában a fekete templomokban még táncolnak is a misék alatt. A szabadkőműves liturgua viszont mindösszesen a zenemester által bejátszott zenei hangfelvételekre támaszkodik, ha hangulatot akar a munka folyamatába illeszteni. Legföljebb férfipáholyokban van szerepe az élőzenének,éneknek.

Már 1725-ben, nem sokkal az Angliai Nagypáholy megalapítása után, létrejött egy intézmény Philo-Musicae et architecturae Societas Apollinis néven, Francesco Saverio Geminiani tv. : (1679-1762) elnökletével, aki a korszak neves komponistája volt, és akit a Dictator et Director of all Musical Performances tisztséggel láttak el. Pár évre rá 1731-ban, s társaság részt vett még Londonban egy maszonikus opera „The generous Freemason” megalkotásában.

Franciaországban a maszonikus zene első komponistái közt tartották számon Jacques Christophe Naudot († 1762) tv. :-t, aki fuvolaművész volt, valamint a ” Chansons notées de la très vénérable confrérie des francs-maçons (…) ” szerzője, és akitől még két induló is ered, (Marche des Francs-Maçons és Marche de la Grande Loge de la Maçonnerie). 1743-ban, Louis-Nicolas Clérambault (1676-1749) tv :. egy Les Francmaçons című kantátát komponált. 1779ben a Les concerts de la Loge Olympique Intézet látván az idők szavát, különböző koncerteket rendzeett amelyeken más maszonikus szerzők múveit is bemutatta. (egyebek között Joseph Haydn 6 szimfóniáját No 82-87 és Luigi Cherubini Amphion című kantátáját), de a koncertek csak beavatottak számára voltak elérhetők.

A német szabadkőműves dalok legrégebbi műve a „Freymaurer Lieder(n)” címet viseli. Az osztrák p:.-k zenei gyakorlatát onnan is ismerhetjük, hogy 1783-ban egy látogató tv :. azt írta,: Voltam egy kezdő ph :.-ban, ahol a meditáció fokozására a maszonikus énekeket orgonával kísérték.” Az ezt követő években, virágzóvá vált a zenehasználat gyakorlata a bécsi műhelyekben.

De említhetjók Ludwig van Beethoven (1770-1827) életművét. A Freude schöner Götterfunken himnusz Beethoven 9. szimfóniájából ered, szövegében visszatükrözi Friederich Schiller egyik ódáját, mely kifejezi az egyetemes emberi testvériség reményét. Ezek a nagy humanista ideálok megjelennek még a Fidelio (1805) opera 72. opuszának szövegeiben is, csakúgy, mint Goethe Egmont zenés darabjának 82. opuszában (1810).

Elvileg különbséget kell tennünk „eredeti” szabadkőműves művek közt, melyeket autentikus kőművesek szereztek, és „adaptált” szabadkőműves művek közt, melyek profánok alkotásai. Ami az úgymond eredeti műveket illeti, itt arról van szó, hogy ezeket a zenedarabokat specifikusan ph :. munkákra (Rituálék, ünnepek, stb.) komponálták, szimbolikus jellemzőkkel. Ami pedig az adaptáltakat illeti, tartalmuk különlegesen mély, ami lehetővé teszi, hogy páholymunkákon is alkalmazhatók legyenek, kevéssé ezoterikus természetű körülmények között.

A zene helye a szabadkőműves rituáléban

A maszonikus közösségek azonnal felismerték azokat a megható effektusokat, amit a zene gyakorolt a páholymunkák hangulatára és a testvérek érzéseire. Már 1746-ban L.-F. Lenz testvér. megírta egyebek között a „Freymaurer Lieder” gyűjteményének előszavában : „a zene fő fontossága hogy lehetővé teszi az egységesség szellemének terjedését a nagy összejöveteleken.” Az ének és a zene gyakorlása a páholyokban napjainkig hozzájárul, a közösség szellemének fenntartásához, mivel a rituális munkákon, (sőt még egyéb helyzetekben is, ahol kiegészíti a szöveget és a kézmozdulatokat), hatékonyabban irányítja a rituális magtartás megértésének képességét.

Ebből a nézőpontból a maszonikus zene 3 kategóriába osztható.

1 – Rituális munkák,ünnepek és egyéb hasonló manifesztációk számára komponált énekek és hangszeres zenedarabok. Ezeket alkalmi zenéknek nevezzük.

2 – Kompozíciók, melyeket nem kifejezetten maszonikus használatra írtak, de karakterük és tartalmuk alapján alkalmasak arra hogy a munkákra adaptálják őket.

3 – Magas maszonikus inspiráció hatására keletkezett „eredeti műalkotások” pl. Mozart, Maurerische Trauermusik [Musique funèbre maçonnique] szabadkőműves. gyászzenéje.

A munkákon megszólít minket a zene, és a rituális események során, belépésétől, a templom elhagyásáig – átláthatóbb a rituálé ha alatta különböző zenék kísérnek.Mozart idejében használták a munkanyitás és zárás énekeit, köztük azokat, amelyeket a testvérlánc különleges alkalmával gyakoroltak.

A kórusok hangszeres kíséreteként a német és angolszász páholyokban zongorát használtak, a 18. század második felétől orgonát, illetve Franciaországban gyakran harmóniumot. Tipikusan páholyhangszernek a klarinétot tekintik, nem tudni miért.

A szabadkőműves dalokat két csoportba szokás osztani: páholymunkák és ünnepségek esetére. Legtöbb helyen a nyitó ódával kezdenek. A kóruszene használata ma már a munkák alatt nem szokás, de van erre is példa (Észak-Wales). Pár ph harmadik fokon énekli a „Napok és percek”-et, ünnepélyes étkezéseknél pedig köszöntőt mondanak a beteg és szenvedő testvérekért, ilyenkor a „Mindenható atyánk védelmezz”-t éneklik. A hiányzókért a ‘Mikor bánatban, mikor veszélyben’ a Cairnbrook, vagy a ‘Szerelem és könyörület építésze’ a Stephanos dallamára stb., de vannak énekek az újonnan beavatottak köszöntésére is. E szövegek és dallamok ugyancsak a http://www.masonmusic.org: oldalon találhatók, illetve a függelékben A Norfolk Broads Lodge Énekeskönyvben

Hogy manapság nem publikálnak többé hangszeres együttesek számára maszonikus műveket, az azzal magyarázható, hogy a páholyok ritkán tudnak tagjaik közt autentikus előadókat, ami pedig alapfeltétele bármilyen mű megalkotásának. Másrészt ritka, hogy olyan koherens, összeszokott zenekari formációval rendelkezzenek akár alkalmilag, akár folyamatosan, hogy számukra speciális zenét lehetne komponálni.

Egy fiatal szabadkőműves Harm Timmermann ugyanakkor arról számolt be, hogy az emberiesség temploma címmel egy modern opera szerű zene-albumot állítottak össze a szabadkőművességről.

Szabadkőművesként azt tanuljuk, hogy a zene a tanulás legmagasabb formája, és híd önmagunk és az univerzum mélyebb megértése között.  Bár a páholyokban a legtöbb ember nem hivatásos zenész, mégis, fontos a maszonikus hagyományokban és gyakorlatban a zene, és a mód, ahogyan elkezdhetjük megérteni és értékelni a zenét úgy, hogy segítsen minket a spirituális fejlődésben.

Maszonikus szerzők és művek

A zeneirodalon sosem szűnik meg nyilvántartani azon szerzők neveit, akik kapcsolhatók a szabadkőművességhez, mint pl. Carl Philipp Emanuel Bach, Ludwig van Beethoven, Christoph Willibald Gluck, Antonio Salieri, Carl Maria von Weber. Az alábbi felsorolásban olyan komponisták nevei is szerepelnek, akik nem ezen a területen szereztek maguknak hírnevet:

Mert habár a zeneszerzők és előadók nagy hányada volt szabadkőműves, mégis csak elenyésző részük komponált – olyan műveket, melyeknek több-kevesebb fontossága lett volna a ph-kban.

Wolfgang Amadeus Mozart kivétel volt.

A szabadkőműves mozgalommal 1781 után került közeli kapcsolatba, amikor tagja lett a „Zur gekrönten Hoffnung” nevű páholynak. Önálló stílust teremtett szabadkőműves zenéivel. A szertartás-zenék hagyományos felhasználója, a katolikus egyház élesen szemben állt a mozgalommal, ezért bár Mozart számára kapóra jött, hogy itt nem kötötték a katolikus egyház zenei rendjére jellemző tradíciók, mégis, számos elem a katolikus rituáléból származik maszonikus zenéiben is. Életművében sok a szabadkőműves alkalmakra írt kompozíció:

  • Maurerfreude(Szabadkőműves öröm) c. kantáta (K 471)
  • Die ihr des unermesslichen Weltalls Schöpfer ehrt(Ti, kik a mérhetetlen világmindenség teremtőjét tisztelitek) c. kantáta (K 619)
  • Kis szabadkőműves kantáta(K 623), amelynek szövegét a Varázsfuvola librettistája, Schikaneder írta
  • A Don Jovanni és A varázsfuvolacímű opera
  • Az esz dúr zongoraverseny (az esz dúrt szabadkőműves hangnemnek tartják)
  • A c-moll mise
  • Requiem

 

A varázsfuvolát (Die Zauberflöte) két felvonásban Emanuel Schikaneder (1751–1812) szövegkönyve alapján írta. A tartalomban és a megzenésítésben Schikanedert és Mozartot erősen befolyásolta a szabadkőművesség szelleme. (A titkos társaság kalapácsütés-szignálja szólal meg a nyitányban, a második felvonás előhangjában, végül a fináléban. A szabadkőművesek szimbolikájára utal a nyitány Esz-dúr hangneme is) Mozart közel állt a Born Ignác körüli bécsi felvilágosult tudósokhoz.

Schikaneder segédje, Johann Georg Metzlert (írói álnevén Carl Ludwig Giesecke) bécsi diák szintén Born Ignác mellett tevékenykedett a Selmecbányai Bányászati Akadémián. A fiatalember a Varázsfuvola férfiszereplőit innen formázta meg. Sarastro személyéhez Born Ignác szolgált mintául. Tamino alakját valószínűleg egy másik sikeres magyar kutató, Müller Ferenc (1742–1825) szolgáltatta, a szónok figurájához a bölcs Nikolaus von Jacquin professzor volt a mintakép, a gonosz Monostratos pedig a fejlődést gátló berlini  professzor, Martin Heinrich Klaproth, Born Ignác ellensége volt. A csetlő-botló Papagenót valószínűleg magáról Mozartról mintázták.

 

A Requiem rövid, lassú, ünnepélyes indulózenéjéhez gregorián dallamot használt fel. A középső szakasz dallama, a középkorban a nagyheti katolikus liturgia része volt, s számos más gyászzenében is felbukkant

Mozart 1791. december 5-i halálakor csak a nyitótétele (Requiem aeternam) volt teljesen befejezve (sőt a zenekari rész néhány ütemét is valaki más írhatta hozzá). A XX. század közepére számos zeneszerző írt alternatív változatot a Requiemre.

Elismertsége ellenére a Requiem Mozart egyik legtitokzatosabb műve, számos legenda fűződik hozzá. Az egyik szerint egy különös hírnök rendelte a Requiemet Mozart saját temetésére, valójában Franz von Walsegg gróf rendelte. közvetítőn keresztül. A szabadkőműves és amatőr zenész Walsegg előszeretettel rendelt műveket kortárs zeneszerzőktől, majd saját műveiként adta elő őket.