A szabadkőművesség eredete, története

A szabadkőművesség eredetével kapcsolatban sok legenda kering, nincsenek minden kételyt eloszlató történeti források, a szabadkőműves szaktekintélyek ellentmondanak egymásnak a korai kezdetek kérdésében.

A szabadkőművesség eredete

A szabadkőműves templomok belső elrendezésében, díszítésében, az egyes szabadkőműves fokozatok szertartásaiban és tanításaiban utalásokat találunk Egyiptom és Fönícia hitvilágára, Püthagorasz titkos tanításaira, Euklidészre és Plátonra. A szabadkőműves szimbólumok több különböző vallási, filozófiai, kulturális hagyományból származnak, ami sok legenda születését tette lehetővé. A The Royal Masonic Cyclopaedia szerint nem kevesebb, mint tizenkét feltételezés él a mozgalom létrejöttét illetően, tényleges eredete azonban egyikből sem vezethető le minden kétség nélkül. A három legelterjedtebb eredet-legenda Salamon templomáról, a Templomosok rendjéről és a Rózsakeresztesekhez fűződő kapcsolatról szól.

A szabadkőművesség vélhetően fokozatosan alakult ki, és valószínű, hogy az „operatív” kőművességből ered. A kőműves céhek kiváltságos helyzetben voltak templomépítői, szent helyek létrehozására képes tudásuk miatt. A kor lenyűgöző székesegyházainak építésében mutatott szaktudásuk eredményeként céheik korán királyi engedéllyel, „szabad testületekként” működhettek. Az első tárgyi bizonyíték a kőműves céhek létezésére a híres, 926-os yorki szabadalomlevél volt, de Old Charges (Ősi kötelmek) néven több ősi szöveg is ismeretes, a legrégebbi 1390-ből. Az első angliai kőműves központ a főként druida hatás alatt álló York volt, de Skóciában a 16. század vége óta vannak nyomai szabadkőműves páholyoknak Kilwinningben, Edinburgh-ban és Aberdeenben. Az első, már nem csak operatív kőműveseket magába foglaló páholy Edinburgh-ben jött létre 1599-ben Mary’s Chapel néven.

A gótikus építészet korában az operatív kőműves céhek már szorosan zárt testületeket alkottak, és bizonyára voltak féltve őrzendő szakmai titkaik is. Maguk választották ki azokat a fiatalokat, akiket inasként megtanítottak a szakma fortélyaira, majd vándorútra küldték őket, hogy más mestereknél tökéletesítsék tudásukat. Ezek a legények aztán egy „mestermunka” elkészítése után válhattak mesterekké, és lehettek az egyes városi céhek tagjai. Ez a „szakember-nevelési” szisztéma nemcsak a kőműves céhekre, hanem számos más mesterségre is kiterjedt. A Franciaországban „compagnonnage“-ként, Németországban pedig „Steinmetzen“-ként ismert vándorlegény-intézmény ma is létezik. A legények vándorlásairól tanúskodik két franciaországi „Compagnonnage” múzeum, Párizsban és a Tours-ban. A szabadkőművességben ma használt elnevezések is erre az eredet-koncepcióra utalnak.

1646-ban egy tudós, Elias Ashmole elmondta, hogy részt vett egy gyűlésen a londoni kőműves teremben, ahol más urakkal együtt felvették a „szabadkőművesek közösségébe”. Kézzelfogható bizonyíték van tehát arra, hogy a tizenhetedik században a szabadkőművesség már nem kizárólag építészettel foglalkozó emberek szervezete volt, bár a kiemelkedő építők magas rangot foglaltak el a rendben. Hivatalosan csak 1703-ban jelentette be a londoni Szent-Pál páholy, „hogy a kőművesség kiváltsága ezen túl nem korlátozandó gyakorlati kőművesekre, hanem ki kell terjeszteni más foglalkozású egyénekre is, feltéve, hogy szabályszerűen elfogadták és beavatták őket a rendbe.” Amikor a „spekulatív” kőművesek beléphettek az addig csak valódi, operatív kőművesek által működtetett páholyokba, akkor a páholyok a kialakuló polgári társadalom fontos helyszíneivé váltak, mivel lehetőséget teremtettek arra, hogy mesteremberek, városi polgárok, arisztokraták, sőt egyházi emberek találkozzanak, és egymással egyenrangú partnerekként eszmét cserélhessenek.

A legismertebb megbízható történeti forrás a szabadkőművességről 1717-ből származik: 1717-ben Szent János napján (június 24.) megszületett a modern szabadkőművesség. Négy, akkor már működő londoni páholy egyesülésével létrejött az Angol Nagypáholy, a londoni Szent Pál katedrális árkádja alatti „Lúd és rostély” (The Goose and Gridiron) nevű fogadóban. Első nagymestere Anthony Sayer (1672–1742) volt.

Ez a Nagypáholy volt az első, szilárd alapon (szertartásokkal, szabályokkal és megfelelő alakban elkészített alkotmánnyal) létrejött szervezet, a mai szabadkőművességként ismert elméleti (spekulatív) kőművesség elődje. Szertartásai nagyon régi elemeket is tartalmaztak. Az emberiséget ért veszteség, majd az ebből való felépülés reménye köré épültek fő gondolatai. James Anderson skót presbiteriánus lelkészt bízták meg az alkotmány kidolgozásával, aki ezt a munkát 1723-ra be is fejezte. (Andersoni Alkotmány)

Az első francia páholyt 1725 körül alapították, bár francia földön a 17. században is voltak már páholyok, amelyeket az angol győzelem után Skóciából menekülő katonák alapítottak. A 18. században a Szabadság, az Egyenlőség és a Testvériség eszméi aztán gyorsan elterjedtek a legtöbb európai országban, és sorra alakultak a páholyok.

A különböző uralkodók és az egyház nem mindig nézték jó szemmel a szabadkőműves egyesületeket. 1738-ban megjelent XII. Kelemen pápa „In Eminentii” kezdetű, a szabadkőművességet elítélő bullája. A vallási vagy politikai üldöztetés ettől kezdve szinte megszokottá vált a szabadkőművesek életében, bár Nagy Frigyes 1740-ben történt trónra lépésekor nyíltan védelmébe vette a szabadkőművességet. Ő maga is páholyt alapított, “Aux trois globes” néven.

A közügyek iránt érdeklődő polgárság körében gyorsan terjedtek a Felvilágosodás, a haladás eszméi. A 18. századtól kezdve számos olyan hely jött létre, ahol a közügyekről, a jó kormányzásról, az állam felelősségéről szóló viták nyilvánosan zajlottak. Az angol pubok, a francia szalonok vagy a német tudós asztaltársaságok mellett a gyorsan szaporodó szabadkőműves páholyok is lehetőséget teremtettek arra, hogy nemesek és polgárok, egyházi emberek, katonák és civilek egyenlő feltételek mellett olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek az erkölcs, a szellemi fejlődés, a haladás, a társadalom kérdéseiről szóltak. Az Egyesült Államok alapító atyái között többen is szabadkőművesek voltak, pl. Benjamin Franklin és George Washington. A Függetlenségi Nyilatkozat, az Egyesült Államok Alkotmányának megalkotásában a szabadkőműves eszmék fontos szerepet játszottak.

A szabadkőművességet azóta is a társadalmi haladás kérdései iránt való széleskörű érdeklődés, a társadalmi egyenlőség és szolidaritás eszméje tartja fenn. A múltban is és ma is számos társadalmi intézmény és jótékonysági tevékenység szabadkőműveseknek vagy szabadkőműves páholyoknak köszönhető.