A Le Droit Humain Rend története

A női és a vegyes szabadkőműves rendek megjelenése a 19. századhoz kötődik, amikor sok harc folyt a jogok kiterjesztéséért, elsősorban a nők jogainak egyenlő, polgári jogokká való nyilvánításáért. Ez lett a háttere a nemzetközi vegyes rend, a Le Droit Humain megalakításának is. A 19. század Európájában hosszú évszázadok tabui dőltek meg, a Felvilágosodás, a modernizáció eszméi elterjedtek az európai társadalmak széles köreiben.

Köztudomású, hogy a régi szabadkőműves hagyományok a nők felvételét és beavatását határozottan elutasították. Ez annál is inkább különös, minthogy a szabadkőművesség az emberi egyenlőség letéteményese, és ellenez mindenfajta megkülönböztetést. A szabadkőművesség nőellenessége az andersoni alkotmányra vezethető vissza, bár számos forrás utal arra, hogy a kezdet kezdetén nők is fölvételt nyertek a szabadkőművességbe, elsősorban a francia, skót rítusú irányzatokba. Az első vegyes páholy már 1737-ben megalakult Párizsban, 1774-ben pedig a franciaországi Nagyoriens jóváhagyta a női páholyokat is. A francia forradalom alatt azonban ezek a páholyok megszűntek. A yorki rítusú szabadkőművesség történetében Nyugaton kevés, Kelet-Európában pedig mindössze egyetlen példa volt női részvételre. Hadikné Barkóczy Ilonát az 1800-as évek végén jóhiszeműen azért avatták be, mert méltónak bizonyult rá. A retorzió nem maradt el, az őt befogadó páholyt Angliából felszámolták, vezetőségét leváltották.

A Franciaországban 1893-ban Maria Deraismes és dr. Georges Martin által létrehozott “LE DROIT HUMAIN” vegyes szabadkőműves rend sokban hozzájárult az évszázadok alatt megrögzült szabályok szétzúzásához és a női egyenjogúság gondolatának megerősítéséhez. Okkal mondhatta Annie Besant, jól ismert angol feminista: „Ha igaz az, hogy az angolok vitték a kőművességet Franciaországba, akkor ma a franciák azok, akik visszavitték Angliába felfrissítve, kiteljesítve és megerősítve azáltal, hogy a nőket bebocsátották a páholyokba a férfiak oldalán.”

Maria Deraismes (1828 – 1894), jómódú, művelt középosztálybeli író, újságíró és szabadgondolkodó vitakörök vezetője volt, akinek társaságában Victor Hugo is szívesen megfordult. Hosszú időn keresztül folytatott igen jelentős ismeretterjesztő kampányt az elnyomott gyermekek és a nők polgári és politikai jogainak az elismerése érdekében, a klerikális intolerancia ellen, a mindenki személyes meggyőződését tiszteletben tartó, világnézetileg semleges iskolarendszer megteremtése érdekében. 1882 január 14-én egy Párizs nyugati feléhez közel eső kis falu, Pecq “Les Libres Penseurs” (“Szabad gondolkodók”) férfipáholya avatta tagjai közé, de ez a merész lépés az egész szabadkőműves világot felháborította. Ezzel ő lett az első női szabadkőműves, egyben szimbóluma a beavatási egyenlőség eszményének. A nagypáholy a felvételt megsemmisítette, a páholy egy időre ki is szakadt nagypáholyának kötelékéből.

Maria Deraismes és néhány társa azonban nem fogadta el a nagypáholy döntését, és tíz éven át érvelt a nők felvétele mellett. Támogatták őket egyes férfitestvérek is, különösen a neves szabadkőműves dr. Georges Martin (1844 – 1916) szenátor és önkormányzati képviselő.  Megelégelve az elismerésre való várakozást, 1893. április 4-én végül Maria Deraismes és Georges Martin Párizsban megalapították az első vegyespáholyt. Ebből a vegyespáholyból született a Szimbolikus Skót Nagypáholy “Le Droit Humain” néven, megteremtve a férfiak és nők közötti szabadkőművesi egyenlőséget. A későbbiekben ebből jött létre az Ősi és Elfogadott Skót Rítus alapján dolgozó „LE DROIT HUMAIN International” Nemzetközi Vegyes Szabadkőműves Rend.

Maria Deraismes 1894. február 6-án elhunyt, így a “LE DROIT HUMAIN” szervezésének és továbbfejlesztésének a feladatai immár Georges Martinra hárultak.  Végtelen energiáit határokon, etnikai csoportokon, vallásokon és kultúrákon túl is képes volt mozgósítani, így viszonylag rövid időn belül Franciaországon kívül is sikerült páholyokat alapítani, jelesül Svájcban és Angliában.

A “LE DROIT HUMAIN” Rend hamarosan egész Európában elterjedt, majd nemsokára elérte az Egyesült Államokat is, ahol Co-Masonry néven vált ismertté. Amerikában az első “LE DROIT HUMAIN” páholyt 1903-ban alapították. Ősi és elfogadott skót rítus szerint dolgoztak, de néhány fokot átvettek a York rítusból. Amint a francia vegyespáholyok a Francia Nemzetgyűlés által 1789. augusztus 26-án kiadott az Emberi és Polgári Jogokról szóló nyilatkozatából, úgy az amerikai vegyespáholyok az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatból származtatják főbb elveiket. (“We hold these truths to be self-evident, that all Men are created equal, that they are endowed by their Creator with certain unalienable Rights, that among these are Life, Liberty, and the Pursuit of Happiness.”)

A “LE DROIT HUMAIN” Nemzetközi Vegyes Szabadkőművesrend Alaptörvénye jelentősen eltér az Andersoni Alkotmánytól, elsősorban abban, hogy „… a “LE DROIT HUMAIN” Nemzetközi Vegyes Szabadkőművesrend vallja, hogy a férfi és a nő egyenlő.   Az egyenlőség elve alapján dolgoznak együtt etnikai, nemi, vallási, valamint filozófiai és etnikai megkülönböztetés nélkül. Minden meggyőződést elfogadnak abban az esetben, ha ezek toleránsak, nem dogmatikusak, és tiszteletet tanúsítanak mások elvei iránt.”

A világon ma ez az egyetlen igazán nemzetközi szabadkőműves rend, mivel a többi rend alapvetően nemzeti hovatartozás szerint épül fel. A „Le Droit Humain” Rend a különböző nemzeti föderációkat, juriszdikciókat és úttörő páholyokat egy közös testvéri rendben egyesíti, székhelye Párizsban található. A föderációk nemzeti alapon megfelelő önállósággal és szabadsággal működnek az ötévente a párizsi Konvent által közösen jóváhagyott nemzetközi alkotmány alapján. Juriszdikció ott alakulhat, ahol egy országon belül több páholy létezik már, de a fejlődésben nem jutottak még el a föderáció szintjére. Az úttörő páholy egy adott országban működő egyetlen páholy, amely közvetlenül a Párizsban működő Legfelsőbb Tanács védnöksége alá tartozik.

A “LE DROIT HUMAIN” Rend alapítása óta arra az egyenlőség-eszményre alapozódik, amely az emberiséget etnikai hovatartozásuk, geopolitikai különbözőségük, eltérő vallásuk, szellemi hitvallásuk, nyelvük és kultúrájuk elfogadásával, egy közös emberi minőségben kívánja egyesíteni.