A Le Droit Humain (Emberi Jog) nemzetközi vegyes szabadkőműves rend Belga Föderációjának kezdeményezésére 1991-ben Magyarországon „Tolerancia és Testvériség” néven megalakult az első vegyes páholy. Vagyis olyan szabályos páholy alakult, amelynek férfiak és nők is egyformán lehetnek tagjai. Ez a tény nagy változást jelentetett a magyarországi szabadkőművesség történetében, hiszen semmilyen múltja nem volt Magyarországon vegyes páholynak. Persze, „forradalmi” esemény volt annak idején a Le Droit Humain vegyes páholy létrejötte Párizsban is, amely elsősorban egy francia feminista írónő, Maria Deraismes nevéhez fűződik.

A budapesti Le Droit Humain úttörő páholy alapítását kb. egy éves szervezőmunka előzte meg. Mint több más nemzetközi szervezet, a Le Droit Humain is úgy gondolta, hogy az 1990-es politikai fordulat új utakat nyit, új lehetőségeket teremt a közép-európai országokban, és miért ne lehetne az egyik ilyen „civil” út a demokratizálódás felé egy vegyes szabadkőműves páholy megalapítása? Az alapításban fontos szerepet játszott egy belga szabadkőműves házaspár, akik diplomatákként érkeztek Budapestre. A páholy alapítómesterei egy magyar szabadkőműves testvér mellett belgák, svájciak, franciák és osztrákok voltak, akik különböző szabadkőműves rendekből verbuválódtak, úgy hogy eleinte nem is ismerték személyesen egymást, de izgalmas feladatnak érezték egy új páholy megalapítását az újonnan szabaddá váló Magyarországon.

1991. november 9-én Brüsszelből külön charterjárat érkezett Budapestre, fedélzetén több mint 200 szabadkőművessel. A Le Droit Humain Nemzetközi Vegyes Szabadkőműves Rendhez tartozó „Tolerancia és Testvériség” nevű úttörő páholy fénygyújtására jöttek, amely az elsők között alakult meg a volt szocialista országok területén.

A fénygyújtási ceremóniára egy nagy budapesti szálloda báltermében került sor, és másnap ugyanitt megtörtént az első három magyar testvér beavatása is.

Ahhoz, hogy a munkákat szabályosan meg lehessen tartani, a külföldi alapító tagok havonta saját költségükön Budapestre utaztak.  Ekkor még a páholy nem rendelkezett „templommal”, így az első időkben magánlakásokban, illetve alkalmakra bérelt helységekben tartottuk a munkákat. Különös látvány lehetett a pesti bérház lakóinak, amikor szombat délutánonként szmokingba öltözött franciául beszélő urak és elegáns hölgyek igyekeztek a hátsó lépcsőházban feljutni egy harmadik emeleti lakásba.  Érdekesség, hogy néhány esetben egy budapesti pártiroda gyűléstermében is dolgoztunk, ahol a Főmester háta mögül egy Lenin szobor figyelte az eseményeket.  A 90-és évek közepétől éveken át egy Istenhegyi úti villában működött a „templom”. Itt már nyugodtan foglalkozhattunk a páholy belső fejlesztésével. Aztán néhány évig más páholyokkal felváltva a Magyarországi Nagyoriens templomában dolgoztunk.

A páholy első és második főmestere belga volt, a páholymunkák francia nyelven folytak. Az idő múlásával egyre többen csatlakoztak a páholyhoz, közülük sokan nem beszéltek franciául, így a rituálékat magyarra kellett fordítani. Éjszakákon át folyó munka eredményeként nemcsak a szószerinti fordítás született meg, hanem igényes és a hagyományokhoz hű magyar nyelvű rituálék. A Páholy valamennyi rituáléja ma is létezik kétnyelvű változatban.

Az idők során egyre több magyar testvér lett tagja a közösségnek, a tisztségviselők feladatait magyar mesterek látták el, ám az alapító tagok, bár egyre ritkuló gyakorisággal, de változatlanul eljönnek Budapestre, főleg az ünnepi munkákra. Betartva a szabályosan (minimum) egy éves tanulási időt az egyes fokozatok között, az inasokból legények, a legényekből mesterek lettek, és a páholy negyedik születésnapján már magyar főmestert választhattunk.

A páholy rendszeres munkái közepette néha ünnepi munkákra kerül sor. Ilyenek a beavatások, a béremelések, amikor magasabb fokozatba avatunk fel erre érdemes páholytagokat. A belga alapítók által bevezetett hagyomány szerint a „Tolerancia és Testvériség” páholy a legényavatásokat mindig egy testvéri külföldi páholy templomában tartja, közösen a helybeliekkel. A régi hagyományokhoz híven a legények vándorútra mennek, ám nálunk az egész páholy elkíséri őket. Ezek az utazások alkalmasak arra, hogy a páholy tagjait a közös élmények igazi testvéri közösségbe forrasszák. Az évek során páholyunk rendkívül jó kapcsolatot alakított ki több külföldi páhollyal, velük rendszeres kapcsolatban vagyunk, gyakran látogatjuk egymást.

Az ünnepi munkák között nagy örömmel ünnepeltük a páholy 5., 10., 20. és 25.  születésnapját. Az ünnepélyes ceremóniákra ismét több mint 150 külföldi testvér érkezett. Egyik magyar rend képviselője meg is jegyezte, hogy ő még életében nem látott ennyi szabadkőművest együtt. Ezeknek az ünnepi munkáknak a lebonyolítása komoly szervezést igényel, de megéri a fáradságot, mert ezek az összejövetelek mindig jó hangulatú, testvéri légkörben zajlanak. A 20. évfordulóra testvéri segítséggel (főleg a Belga Föderáció és a Le Droit Humain Rend Legfelsőbb Tanácsának hozzájárulásával) saját „templomunk” lett. Egy nagyméretű belvárosi lakást tudtunk megvásárolni és átalakítani egy szép és funkcionálisan is jól működő templommá. Hazaérkeztünk, otthonra találtunk.

Büszkék vagyunk arra, hogy hűen a Rend nemzetköziségéhez, tagjaink között tudhatunk Magyarországon élő osztrák, francia, finn, chilei testvéreket. Felemelő érzés aktívan részt venni egy Magyarországon még soha nem létezett szabadkőműves rend felépítésében.

Tagjaink között huszonévestől nyolcvan évesig sok színes egyéniségű testvér található. Jogászok, tanárok, írók, zenészek, orvosok és sok egyéb érdekes életpályáját bejárt testvér biztosítja a magas kulturális szintet, az elmélyült páholyéletet és ‒ mi tagadás ‒ a vidámságot is. Az évek alatt több generáció vált igazi szabadkőművessé, bár sajnos néhányan elmaradtak, elszakadtak tőlünk.

A vegyes páholynak az önépítés és önképzés mellett némi karitatív tevékenységre is nyílik lehetősége, bár ehhez csekély az anyagi ereje. A nagypáholyokhoz hasonlóan gyűjtöttünk a tiszai árvízkárosultak számára; több éven keresztül vállaltuk egy, a kelet-ázsiai cunamiban árván maradt kislány iskoláztatását, segítettünk migránsokon, és hozzájárultunk orvosi eszközök beszerzéséhez gyerekkórház számára. De jelenlegi formájában a páholy inkább és elsősorban szellemi műhely.

A Le Droit Humain-tagok számára nem kötelező, de nem is tilos az istenhit. Hagyományőrző skót rituáléja szerint minden munkáját a páholy döntése alapján „a Világegyetem Nagy Építő Mesterének dicsőségére és az emberiség fejlődéséért” végzi, a munkaasztalon pedig a kinyitott Biblia mellett a Rend alkotmánya látható. A Tolerancia és Testvériség páholy fő tevékenysége egyelőre az önépítés, a bővítés, hiszen még mindig „úttörő páholy”…