Weöres Sándor

Weöres Sándor – HIRAM

A kövek alatt fut az arcod.
A másik, elrejtőzve romokban,
fölveri az egykor királyi port.

Ablaktalan, ajtótlan építmények ezek.
Elrejtve szürke köpenyébe mélyen,
bandukol a tornyok alatt,
betekint a lámpás sarkokon,
mindenhol ő bolyong, Hiram kőműves, a távoli,
megáll rejtetten az oszlopok előtt
és tovább suhan, ott se volt soha,
ismétli árnyékát a falakon.