Rudyard Kipling (magyarul)

Anyapáholyom

Ott volt Rundle felügyelő,
Meg Dorkin fegyházügyész;
Beazelay a könyvelő
és Blake karnagy-zenész.
Ackman – főtiszt a megyén –
Állt a páholy keletén
És – kis boltja volt a faluszélen –
Trenjee Aduljee volt korban az élen.
Idekint: „vigyázz…” „alázattal kérem”
Odabenn: mindegyik egyformán
„Testvérem”.
A körző s a háromszög ontották a fényt,
Ott öltötték reám az inaskötényt.
Ott volt Bola Náthán,
Meg Soul, az arab zsidó,
S nehéz gondokkal vállán
Moh’med, a rajzoló.
És Chuckerbutty Babou,
Meg Amir Singh, hindú.
És Castro, a spanyol eredet,
Ő Krisztus hitében született.
Páholyunk öreg ház, kopott,
Nem látott tápist, oszlopot.
De őriztük a hagyományt
Mit őseink hagytak reánk.
Szerettük, mint anyját jó gyerek
És soha nem voltunk hűtelenek.
De elszállt az idő vele, és
Reáborult a feledés.
Ha végetért a munka,
Meggyúltak a pipák.
Szálltak föl az eszmék
S a füstkarikák.
Megvitattuk a vallást,
A tudományt, zenét,
Így ismertük meg egymást
És egymás Istenét.
És szót szóval cserélve
Ott ültünk mind, amíg
Pirkadt s a madárdal
Felharsant: hajnalig.
Búcsúztunk s ágyba tértünk,
De, míg ránk nem jött az álom
Krisztus, Mohammed és Shiva
Vitázott, mind a három.
A hon szolgálatában
Jártam a nagyvilágot.
Páholytól – páholyig
Követtem én a lángot;
A Föld sokféle táján
Viseltem a kötényt,
De lelkem oda vágyott
Hol megláttam a fényt.
És visszavágyom újból
Vitát, szóharcokat.
Úgy vágyom látni ismét
A régi arcokat!
Az ajtón túli székben
Az álmos templomőrt,
S az ajtón benti fényben
Meleg, testvéri kört.
Idekint: „vigyázz…” „alázattal kérem”
Odabenn: mindegyik egyformán
„Testvérem”.
A körző s a háromszög ontották a fényt,
Ott öltötték reám az inaskötényt…

(Patzauer Dezső fordítása)

Ha

Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;

ha álmodol – s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol – s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidolt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: „Tovább!”;

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is – és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és – ami még több – ember léssz, fiam!

(Devecseri Gábor fordítása)

Ha

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)