Kupán Árpád: Szabadkőművesek Nagyváradon
– Történelmi jegyzetek –
NAT KÖNYVEK
Nagyvárad, 2004
© A Nagyváradi Ady Társaság Könyvkiadója
2004
Descrierea CIP a Bibliotecii Naþionale a României
KUPÁN ÁRPÁD
Szabadkõmûvesek Nagyváradon: Történelmi jegyzetek / Kupán Árpád; pref.: Bíró Béla. – Oradea:
Nagyváradi Ady Társaság, 2004
Bibliogr.
Index
ISBN 973-85875-6-5
- Bíró Béla (pref.)
A borítón a nagyváradi László király páholy jelvénye.
A könyvet lektorálta Bíró Béla.
Várad, a világ közepe
Kupán tanár úr könyve, bár formailag pusztán a nagyváradi szabadkõmûvesség történetét tárja elénk, lényegében Nagyvárad újkori történetének tömör és érdekfeszítõ összefoglalása is egyben. A város történetének legfontosabb, mondhatni, meghatározó mozzanatát egészen az impériumváltásig, amikor más történelmi erõk vetõdnek felszínre, és csaknem egy évszázadra kibillentik egyensúlyukból a sok évszázados folyamatokat, éppen a szabadkõmûvesség által képviselt liberális-kozmopolita irányzatok és az ultramontán konzervativizmus párharca jelentette.
Mindkét irányzatnak nagyon erõs állásai vannak a városban, az összecsapások
tehát itt a leglátványosabbak és a legszenvedélyesebbek. Nagyvárad a 19. század végén és a 20. század elején Kelet-Közép-Európa szellemi küzdelmeinek egyik középpontja. Cseppben a tenger. Így aztán a váradi szabadkõmûvesség történetének felelevenítése elkerülhetetlenül ezeknek a küzdelmeknek a krónikája is. Kupán Árpád pedig kitûnõ krónikás. A „résztvevõ” hitelessége, a kutató szenvedélyes kíváncsisága, a
szabadkõmûvesség eszméivel rokonszenvezõ narrátor elfogódottsága mind-mind tetten érhetõ a szövegben. Igaz, mindezeket a tények iránti tisztelet, a hipotézisek, mítoszok, rejtélyek tudatos kerülése tartja egységben.
A szöveg a történeti tudat krónikus hiánytüneteivel küszködõ olvasó rendelkezésére bocsátja a „történet” megértéséhez legszükségesebb történettudományi fogódzókat is, és minden esetben az elsõdleges forrásokra, a szabadkõmûvesség fennmaradt dokumentumaira és fõként a korabeli sajtó közleményeire hagyatkozik.
Ítélkezni semmilyen vonatkozásban sem ítélkezik, bár a szöveg horizontján a történet végkifejletének körvonalai is földerengenek: a tanácsköztársaság, a holokauszt és a kommunista diktatúra. Az egymással szemben álló politikai alternatívák már eleve magukban hordják az elfajulás csíráit. Már a történet kezdetén nyilvánvaló, ha a Monarchiában körvonalazódó liberális demokrácia nem lesz eléggé erõs ahhoz, hogy a szemben álló ideológiákat és kulturális preferenciákat mûködõképes politikai közösségben integrálja, mindkét oldal ön- és közveszélyes törekvések forrásává válhat. Nem beszélve a nemzeti problematikáról, melynek megoldatlansága (a társadalmi konfliktusokkal ötvözõdve) szintén veszélyes gyúanyagot kínál.
Hogy mi lehetett volna a Monarchiából, Magyarországból, Kelet-Közép-Európából, ha a történeti fejlõdés a szabadkõmûvesség által képviselt modernizáció és a konzervatívok által képviselt hagyomány konvergenciájának irányában hat, ha sikerül a valódi konszenzusos politizálás alapjait megteremteni, ma már aligha tudhatjuk meg. De hogy Európa határát nem most kellene óriási áldozatok, közel százesztendõs katasztrófasorozat, jobb- és baloldali diktatúrák, vérontások, nemzeti gyûlölködés
és sorozatos gazdasági összeomlások árán keletre tolni, az bizonyosra vehetõ.
Az utóbbi években kevés meggondolkodtatóbb szöveget olvastam, mint ez itt.
Bíró Béla
Eligazító szavak az olvasóhoz
A szabadkõmûvesség fogalmához ma sok olyan jelentés tapad, amely a mozgalom ellen folytatott támadások következtében alakulhatott ki. Csak kevesen ismerik a mozgalom valós történetét, célkitûzéseit, múltbeli és jelenlegi tevékenységét.
Az ellene folytatott harc – melyet nem sokkal a megszületése után a pápaság indított el, majd az elsõ világháború után létrejött jobb- és baloldali totalitárius rendszerek teljesítettek ki – meglehetõsen negatív képet alakított ki a mozgalomról. Napjainkban a „szabadkõmûves” valóságos szitokszó, elítélõ jelzõ, azokat illetik ezzel a kifejezéssel, akiket veszélyes összeesküvõnek tartanak, vagy azokat, akik veszélybe sodorják az
emberiséget. Sokan a szabadkõmûvességben a titokzatosságot, a szervezet zárt jellegét tartják misztikusnak, mögötte valami rossz szándékot sejtenek, ezzel magyarázható távolságtartásuk.
Mivelhogy múltunknak és történelmünknek, valamint mai világunknak
is része, a szabadkõmûves-mozgalmat illendõ megismernünk, hogy valós
képet alkothassunk róla.
Nagyvárad a 19. és 20. század fordulóján jelentõs szabadkõmûvesközpont
volt. Az itt mûködõ szabadkõmûves-páholyok fontos szerepet
játszottak a város szellemi-kulturális, társadalmi-szociális életében, de az
országos mozgalom fejlesztésében is.
Kutatásaim célja az volt, hogy feltárjam, miért alakult ki ez a mozgalom
városunkban, kik voltak az elindítói, milyen célkitûzéseik voltak, mit
valósítottak meg ezekbõl. Nem volt szándékom a szabadkõmûvességet
megvédeni vagy népszerûsíteni, de megvádolni, leleplezni sem. Ezért
mellõzöm a szabadkõmûves rítusok, szertartások, avatási ceremóniák leírását
is, részben mert ezek fokozatosan leegyszerûsödnek, eltûnnek,
másrészt csak külsõségek, nem lényeges részei a történetnek.
Céljaimat úgy próbáltam megvalósítani, hogy felkutattam azokat a hiteles
és megbízható forrásokat, amelyek a témához kapcsolódtak, ezeket
sorakoztatom fel, idézem legtöbbször szó szerint, hogy az olvasó tárhassa
fel, kik voltak, mit alkottak, mit tettek a nagyváradi szabadkõmûvesek.
Forrásanyagként elsõsorban a szabadkõmûvesek által készített, megfogalmazott
beszámolókat, jegyzõkönyveket, feliratokat, köriratokat, állásfoglalásokat
használtam fel, amelyeket a felettes hatóságukhoz, az
országos Nagypáholyhoz, illetve a testvérpáholyokhoz küldtek. Ezek a
dokumentumok a budapesti Magyar Országos Levéltár anyagában
találhatók és kutathatók. A helyi levéltárban a mozgalomra vonatkozó
dokumetumokat nem õrizték meg. A szabadkõmûvesek által kiadott
újságok-folyóiratok: a Hajnal, a Kelet és a Dél címû periodikák, valamint a
két nagyváradi páholy által a tagok számára írott s megjelentetett könyvekbrosúrák
szétszórattatásuk miatt nehezen hozzáférhetõk. A László király
páholy (1876–1920) fennállása alatt harmincegy ilyen könyvet adott ki, míg
a Bihar páholy (1913–1937), mely rövidebb ideig mûködött, csupán kettõt.
Ezek a kiadványok javarészt az Országos Széchényi Könyvtárban lelhetõk
fel. Forrásanyagul szolgáltak még a helyi lapok, néhány országos kiadvány
(Világ, Huszadik Század), melyek elvétve hírt adtak a szabadkõmûvesakciókról,
illetve egyes páholytagok maguk is újságíróként vagy
külmunkatársként közöltek írásokat, melyekbõl megismerhetõ
nézõpontjuk, állásfoglalásuk és tevékenységük.
Ha valaki kellõ türelemmel és empátiával olvassa a korabeli dokumentumokat,
meggyõzõdhet arról, hogy igaztalan az a kép, amelyet a szabadkõmûvesség
ellenzõi, ellenfelei alakítottak ki és terjesztettek el a mozgalomról.
Kupán Árpád
8
- A szabadkõmûvesség – a legvitatottabb,
a legellentmondásosabban megítélt szervezet
Megjelenése óta a szabadkõmûvességet számos titok övezte, sõt
eredete is a távoli ködös múltba merül. A titok megfejtéséhez csak úgy juthatunk
el, ha megismerjük történetét; azt, hogy kik és milyen céllal hozták
létre, milyen fejlõdésen, viszontagságokon, küzdelmeken ment át a
századok folyamán, hogyan változott, alakult a társadalomban betöltött
szerepe, hogyan lett a világtörténelem legnagyobb és leghíresebb
(hírhedtebb) szervezetévé.
Könyvtárnyi irodalma van a szabadkõmûvességnek, de ez nagyon ellentmondásos,
mint ahogy maga a szervezet is kezdettõl fogva ellentmondásos
reakciókat vált ki a kívülállókból. Ennek fõ okai a titkos, diszkrét és
zárt jellege, okkultizmusa, rejtelmes szertartásai, furcsa szokásai, a
hagyományokhoz való ragaszkodása. Mindezek a kíváncsiság és a félelem
keverékét váltják ki a kívülállókból; a féktelen vágyat a titkok
megismerésére és az ismeretlentõl való félelmet is. Tagadhatatlan viszont
mindig gyakorolt elbûvölõ ereje és befolyása, a lenyûgözõ történelmi útja,
filantropikus hagyománya, amellyel nemcsak elragadtatást, elismerést, de
féltékenységet, sõt határtalan gyûlöletet is kiváltott. Elmondhatjuk, hogy
ma is hat, ma is számos hívet vonz, sokszor hallani elképesztõ
feltételezéseket, amelyek jelentõs politikai eseményt a
szabadkõmûvesekkel hoznak kapcsolatba, vagy egy közismert személyiségrõl
kijelentik, hogy szabadkõmûves. (Például Horn Gyuláról állítják
ezt egyesek, míg mások egy közismerten jobboldali, nemzeti és vallásos
személyiségrõl ugyanezt mondják.)
A szabadkõmûvesség eredetérõl egész sor legenda kering. Ezek az õsi
Egyiptomba, Mezopotámiába, az ókori Görögországba viszik viszsza a
kezdeteket. A legrégibb hagyomány a héber király, Salamon idejébõl
eredezteti a szabadkõmûvességet; a legendás templomépítõ Hiram
haláláról szóló történet a szervezetbe való felvétel ceremóniáját idézi fel
még napjainkban is. A felavatandó maga Hiram, akit hármas halállal
pusztítottak el a mestertitkot megszerezni akaró összeesküvõk, s e hármas
halálból feltámadva lesz szabadkõmûves. Azért is nevezik a szabadkõmûveseket
az özvegy fiainak, mert Hiram is özvegyasszony gyermeke
volt.
9
A szabadkõmûvesség történetíróinak egy része a szervezet közvetlen
elõdei között tartja számon a katolikus egyházi lovagrendeket: a templomosokat
(Templarius) és a johannita lovagrendet. Mindkettõ a keresztes
hadjáratok idején keletkezett, s nagy vagyonra és befolyásra tett szert. Még
közvetlenebb kapcsolatot vélnek felfedezni a szabadkõmûvesség kezdetei
és a Rózsakeresztes Rend vagy társaság között. Õk voltak a rejtett
tudományok utolsó nagy mesterei, az aranycsinálók és mágikus orvosok.
A rózsakeresztesek (latin Rosicruciani; német Rosenkreuzer) különben
tisztázatlan eredetû, misztikus jellegû, titkos szervezet volt. Nevét a
társaság állítólag a 14. században élt Christian Rosenkreuzról kapta, aki a
hagyomány szerint keleti útja során tanulmányozta az arab természettudományokat
és tájékozódott a titkos tanokban (mágia, kabala) is. Európába
visszatérve alapította meg a rózsakeresztesek rendjét, melynek a
középkori források szerinti célja a betegek ingyenes gyógyítása, jótettek
végrehajtása, egyénileg pedig az erényesség volt. Az aranycsinálást nyíltan
nem említik, de burkolt és homályos célzások alapján feltételezhetõ, hogy
már akkor is foglalkoztak vele. A 18. századi új eszmék megjelenése, a
természettudományos érdeklõdés elterjedése, racionálisabb, de
ugyanakkor a misztikum iránt fogékony légköre kedvezett a
rózsakeresztesek rendje fellendülésének, és annak, hogy egy idõre
nemcsak ideológiailag, hanem szervezetileg is összekapcsolódjon mozgalmuk
a szabadkõmûvességgel. Ekkor, a szabadkõmûvesség harmadik,
skót fokozatának elérése után vették fel a rózsakeresztesek társaságába a
szabadkõmûves testvéreket. Most már a rózsakeresztesek legfõbb
ténykedése az alkímia felé fordult, az életelixír és a bölcsek kövének
elõállítása, illetve megtalálása felé. Magyarországon a két mozgalom az
1770-es években találkozott, amikor a szabadkõmûves-páholyokban a
titkos tudományok kerültek sok helyen elõtérbe, s nem egy páholy a kevés
beavatott laboratóriumává vált. A legismertebb magyar rózsakeresztes az
erdélyi származású testõríró, Báróczi Sándor (1735– 1809) volt.
Mindenesetre a rózsakeresztesek kísérletezéseikkel hozzájárultak a kémia
és az orvostudomány fejlõdéséhez. Mozgalmuk a 19. század elejére
háttérbe szorult, majd eltûnt.
A rózsakeresztesek jelképeiket nagyobbrészt a templomépítés körébõl
vették, s kapcsolatban álltak a kõmûvesekkel és kõfaragókkal.
Ám a legtöbb történetíró elveti a legendákat és a misztikus történeteket,
s a szabadkõmûvességet a templomok és katedrálisok építõinek céheibõl
eredezteti. Ezek nagy tudást igénylõ mesterségüket királyi mûvészetnek
nevezték, s szakmájuk titkait féltékenyen õrizték. Szakmai
összejöveteleiket a templom mellett lévõ felvonulási épületben, a páholyban
tartották, itt õrizték szerszámaikat is. Az egyházi és világi hatóságok
különféle kedvezményekben részesítették, ezért nevezték szabad
10
kõmûveseknek õket. A tényleges építõmesterek, az operatív kõmûvesek
egyre nagyobb egységekbe – fõpáholyokba tömörültek, s ünnepélyes
ceremóniáik, misztikus rítusaik praktikusan a mesterség fogásainak
titokban tartását szolgálták. A 16. század végén, a 17. század elején az
építészetben pangás állt be, a céhek hanyatlásnak indultak. Ekkor új
tagokat vettek fel a tekintélyesebb polgárok körébõl, fõleg olyan
személyeket, akiket a filozófia, a természettudományok és a mûvészetek
vonzottak, köztük számosan a Rózsakeresztesek Társaságának tagjai
voltak. Õket spekulatív kõmûveseknek vagy befogadottaknak nevezték. A
rózsakeresztesek bevitték a páholyokba saját jelképeiket, szertartásaikat, s
bevezették a magasabb fokokat. Eredetileg csak három fok volt a
szabadkõmûveseknél: inas, legény és mester, míg a rózsakeresztesek
hatására egyes páholyokban különbözõ magas fokú filozofikus
rendszereket vezettek be. Elõbb csak négy felsõfokot használtak, majd az
õsi skót rítusú szabadkõmûvesek 33–77, sõt 99 fokot különböztettek meg.
A szabadkõmûvesség valódi története Angliában kezdõdött az 1700-as
évek elején; abban az országban, mely elsõnek lépett a modern polgári
fejlõdés útjára, ahol elõször valósult meg a társadalmi munkamegosztás a
szakmákon belül is. Ez a céhek felbomlásához vezetett. A régi életformát
már csak a hagyományõrzõnek nevezhetõ spekulatív szabadkõmûvespáholyokban
ápolták jobbára középosztálybeli értelmiségiek, tekintélyes
polgárok. Õk már nem a páholynak nevezett felvonulási épületben
gyülekeztek, hanem vendéglõk, kocsmák termeiben. 1717-ben négy
londoni páholy elhatározta, hogy közös szervezetet teremt, vagyis
nagypáholyt hoz létre egy nagymester vezetése alatt, s ezáltal egységes
vezetésû szabályos szervezetté alakultak. 1723-ban James Anderson skót
lelkész kidolgozta a szabadkõmûvesek alapokmányát, törvénykönyvét a
következõ címmel: A szabadkõmûvesek alkotmánya. Tartalmazza e nagyon régi
és tiszteletreméltó testvéri szövetség történetét, kötelességeit, szabályait stb. a páholyok használatára. (The Constitutions of the Free Mansons. Containing the History,
Charges, Regulations & c. of that most Ancient and Right Worshipful Fraternity.
For the Use of the Lodges.) Ez az alkotmány – bár idõvel néhány naiv
fejezetét törölték – lényegében máig alapja a páholyok felépítésének és
mûködésének. Az alkotmány egyik legfontosabb része a Régi kötelmek elsõ
fejezete, mely tisztázza a szabadkõmûves viszonyát Istenhez és a valláshoz
a következõképpen: „A Kõmívesnek ebbeni mivoltából fakadó Kötelessége, hogy
engedelmeskedjék az Erkölcsi Törvénynek; és ha helyesen érti mûvészetét, soha sem
lesz belõle ISTENTELEN, Ostoba Ember, sem hitetlen Szabad Gondolkodó. De
míg a régi Idõkben a Kõmívesek minden Országban arra voltak kötelesek, hogy annak
az Országnak vagy Nemzetnek a Vallását kövessék, amelyben éltek,
akármilyen is lett légyen az, most alkalmasabbnak véljük csak annak a Vallásnak
a követésére kötelezni õket, amelyben minden Ember egyetért, meghagyván kinek-
11
kinek a maga különös Vélekedését, legyenek tehát jó és igaz Férfiak, a Becsület és a
Tisztesség Emberei, bármely Felekezet vagy Meggyõzõdés különböztesse is meg õket
egymástól; ezáltal a Kõmívesség az Egyetértés Középpontjává és az egyeztetõ igaz
Barátság Eszközévé válik olyan Személyek között, akik különben Távol
kényszerültek volna maradni egymástól.”1 (Szándékosan közöljük a korabeli
fordítás szövegét, elkerülve a mai nyelvezetre való átírását, mert így
jobban kifejezi a megfogalmazó szándékait. A sajátos helyesírás viszont a
lényeg kiemelését szolgálja.) Ez a szakasz bizonyíték arra, hogy az elsõ
nagypáholy alapítói össze tudták egyeztetni koruk és az angol nép vallásos
érzését az egyén lelkiismereti szabadságával.
A második szakasz meghatározza a szabadkõmûves kötelességét hazájával
és a hatóságokkal szemben: „A szabadkõmûves békés alattvalója a
polgári hatóságoknak,… nem szabad részt vennie a béke vagy a nép jóléte ellen
intézett felkelésekben és összeesküvésekben…”
Majd a következõ szakaszok szabályozzák a páholyok mûködését, azt,
hogy kik lehetnek páholytagok, kiket választhatnak vezetõknek, melyek a
tagok jogai és kötelességei. A törvénykönyv szerint „minden szabadkõmûvesnek
valamely páholyhoz kell tartoznia, ahol összejönnek és dolgoznak.
Csak jó és hû férfiak lehetnek páholytagok, akik szabadon születtek, érett és értelmes
korúak. Nem lehetnek páholytagok jobbágyok, nõk, erkölcstelen, rosszhírû férfiak.”
A vezetõk kiválasztása csak az igazi értékek és egyéni érdemek alapján
történik. Tiltják bevinni a páholyba a civakodást, veszekedést, még
kevésbé a vitatkozást a vallásról, népekrõl, az állam kormányzásáról, a
politikáról.2 Az Alkotmány három fokot írt elõ, ezzel is kifejezve
ragaszkodását a régi kõmûves céhek hagyományaihoz: „Az angol
szabadkõmûvesség napjainkig megõrizte különleges szerepét; szervezõje, terjesztõje,
õre, bizonyos értelemben mércéje lett a szabadkõmûves elvek és munka tisztaságának”
– írja a téma legszakavatottabb magyarországi ismerõje, L. Nagy Zsuzsa
történészprofesszor Szabadkõmûvesség a XX. században címû könyvében.3
Az Anderson-féle Alkotmányban megfogalmazott eszmék viharos
gyorsasággal (s többnyire angol közvetítéssel) terjedtek egész Európában
és Észak-Amerikában, sõt még Indiában is. A szabadkõmûvesség tanaival
és szervezeteivel a kor szükségleteire kínált választ, segítette az új
gondolatok, célok terjedését. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a
polgárosodás elõmozdítását, az új társadalom kialakulását segítette, s
összekapcsolódott a felvilágosodás mozgalmával. A felvilágosodás eszméi
behatolva a páholyokba céltudatossággal ruházták fel az addig merev és
csupán formalitásoknak élõ páholyokat. Erre a belsõ fejlõdésre jellemzõ
André Michel Ramsay meghatározása a szabadkõmûvesség céljairól.
Szerinte négy tulajdonság szükséges ahhoz, hogy valaki jó szabadkõmûves
legyen:
– a tiszta erkölcs,
12
– a titkok megtartása,
– az emberiesség követése,
– a mûvészetek és tudományok szeretete.
Az õ gondolata volt egy egyetemes és az emberi tudásnak és ismereteknek
minden ágára kiterjedõ nagy enciklopédia megalkotása, amely a
szabadkõmûvesség eszményeibõl fakadó gondolat. Ez valóra is vált. Az
angol enciklopédia után megszületett még szebb, még ragyogóbb
formában a nagy francia enciklopédia is, a 18. századi felvilágosodás
mozgalmainak és jórészt a francia szabadkõmûvességnek eme halhatatlan
alkotása.
A 18. század termékeny felvilágosító mozgalmai voltak azok a szárnyak,
amelyeken egyre feljebb emelkedett eszményei légkörében a szabadkõmûvesség.
Sorra alakultak a szabadkõmûves-páholyok: Párizsban 1725-
ben, Prágában 1726-ban, Madridban 1729-ben, Amszterdamban 1731-
ben, Bordeaux-ban és Szentpéterváron 1732-ben, Hamburgban és
Firenzében 1733-ban, Lisszabonban 1735-ben, Varsóban, Genfben 1736-
ban, Lausanne-ban 1737-ben, Drezdában 1738-ban, Bayreuthban,
Hannoverben és Lipcsében 1741-ben, Bécsben 1742-ben és nálunk
Brassóban 1749-ben. Közben a tengeren túl is Bostonban 1733-ban,
Philadelphiában 1734-ben, Indiában már 1729-ben.4
Egyúttal belsõ változásokat is hoz az új területekre átterjedt szabadkõmûvesség.
Ez érinti a mozgalom felépítését és társadalmi szerepvállalását,
ideológiáját is. Ez elsõsorban a francia szabadkõmûvességnél figyelhetõ
meg. A már említett Michel de Ramsay, a skót származású lovag
Franciaországban telepedett le, s nem elégedett meg a három fokozattal,
a János-rendû vagy szimbolikus szabadkõmûvességgel, hanem az õsi skót
rítus alapján bevezetett egy sereg középszintû és magas rangot is. – A skót
rítus általában 33 fokkal dolgozott, de akadtak olyan páholyok is,
amelyekben több mint 90 fok volt. Ez aztán elindított egy késõbb
megállíthatatlannak tûnõ folyamatot, s egyesek minduntalan más meg más
felsõfokú rendszert, lovagrendet, káptalant találtak ki, úgyhogy a francia
szabadkõmûvességben teljes zavar állott be, s egymással versenyzõ
nagypáholyok alakultak ki. Ez a folyamat 1762-ig tartott, amikor is a
különbözõ páholyok kibékültek, majd 1771-ben létrehozzák a skót rítusú
páholyok szövetségét, a Grand Orient de France-nak nevezett nagypáholyt,
amely hét fokkal dolgozott, s egyre inkább megszabadult az angol
befolyástól, szemben a másik francia nagypáhollyal, a Grand Lodge de
France-szal, amely az Angliai Nagypáholy fennhatósága alatt maradt még egy
ideig. Közben a katolikus egyház klérusa, különösen a jezsuiták ádáz harcot
indítottak a szabadkõmûvesség ellen. XII. Kelemen pápa már 1738-ban az
„In eminenti…” kezdetû bullájában, „az egyházra és az Istentõl rendelt világi
13
rendre veszedelmesnek” minõsítette és kiátkozta a szabadkõmûveseket. Igaz,
ténylegesen nem ûzték ki az egyházból a páholytagokat, de XII. Kelemen
pápa utódai száz év alatt még hatszor ismételték meg a kiátkozást, sõt IX.
Pius pápa összesen hússzor ítélte el õket. Egy dologban ekkor már
tökéletesen igazuk volt a pápáknak: a szabadkõmûvesek már éppen olyan
kíméletlenül támadták, bírálták, sõt rágalmazták az egyházat, mint az õket.
A bullákra minden esetben a válasz az ellenvádak valóságos áradata volt.
Így aztán a kölcsönös ellenségeskedés szinte napjainkig fennmaradt.
XXIII. János pápa volt az elsõ, aki nem erõsítette meg a kiátkozó bullát.5
Azokban az országokban, ahol a klérusnak nagy befolyása volt, és a
kormányzás is abszolutisztikus és reakciós volt, a szabadkõmûvesség gyakori
üldözésnek, elnyomásnak volt kitéve, sõt Spanyolországban és Portugáliában
nem egy szabadkõmûvest akasztottak fel vagy ítéltek életfogytiglani
börtönre szabadgondolkodása miatt. Ezzel szemben Nagy-
Britanniában és az északi protestáns országokban a szabadkõmûvesség
csakhamar tekintélyes, kedvelt intézmény lett, melyhez a nemzet
legjobbjai, a szellemi és születési arisztokrácia tagjai szívesen csatlakoztak,
s az uralkodó családok is védelmükbe fogadták, sõt egyesek tagjai is lettek
a szövetségnek. A páholyok tagjai nem ismerték a társadalmi
különbségeket, egyaránt elõfordultak köztük felvilágosult gondolkodású
polgárok és arisztokraták, katonák, írók, tudósok, akik az emberiség
haladásának és boldogulásának útját a testvéri összefogásban, a tudás és a
haladás terjesztésében látták.
Közép-Kelet Európa és a Balkán szabadkõmûvességének gyors terjedését
az tette lehetõvé, hogy itt nemcsak a polgárosodás elõmozdításáról
volt szó, hanem a nemzeti, etnikai lét megõrzésérõl, a saját nyelv és
kultúra megteremtésérõl, illetve fenntartásáról is.
A 18. század második felében megjelennek különbözõ irányzatok,
amelyek a mozgalom gyengülését, nem pedig a gazdagodását, sokszínûvé
válását eredményezték. Az elsõ ilyen eltévelyedés a magas fokok, káptalanok
rendszerének bevezetése volt. Ezt követte a templomos lovagrend
felújítása, majd az új rózsakeresztesek irányzata, amely a hiszékenységen, az
emberi butaságon és a babonákban való hiten alapult. Az illuminátusok
titkos társasága a szabadkõmûvességet próbálta felhasználni céljai
megvalósítására, de az ellentétes volt a szabadkõmûves elvekkel, mégis
sokakat megtévesztett. Volt még a magas fokozatoknak egy különös
irányzata, az Ázsiai testvérek, amely szintén a misztikumra helyezte a
hangsúlyt, s gyengítette az igazi szabadkõmûves-mozgalmat.
A 18. század utolsó harmada meghozza a szabadkõmûvesség számára
az elsõ nagy történelmi sikert, igaz, nem Európában, ahol a mozgalom
megszületett, hanem Észak-Amerikában. Ez a siker nem más, mint az
észak-amerikai gyarmatok függetlenségének kivívása és az Amerikai
14
Egyesült Államok megteremtése. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez kizárólagosan
a szabadkõmûvesek érdeme, de történelmi tény, hogy a függetlenségi
háború vezéralakjai és a világ elsõ demokratikus alkotmányának kidolgozói
szabadkõmûvesek voltak, élükön George Washingtonnal és Benjamin
Franklinnal, sõt a gyarmatok függetlenségi harcát tevékenyen segítõ
francia arisztokrata La Fayette is szabadkõmûves volt.
A nagy francia forradalom (1789–1794) eszmei elõkészítésében szintén
meghatározó szerepet vállaltak a szabadkõmûvesek, jóllehet a forradalom
forgatagában már a barikádok mindkét oldalán ott találjuk õket.
Mirabeau, Danton, Marat és Robespierre szabadkõmûves volt, de mint
ismeretes, „a forradalom a saját gyermekeit is felfalta”. Igazat kell adni az alábbi
megállapításnak: „Nem számíthatott a szövetség az abszolutisztikus uralkodók, s
a forradalmi tömegek rokonszenvére sem… Sokat szenvedtek a szabadkõmûvesek a
francia forradalom vérengzései közben is. A korlátjain áttört nép õket is üldözõbe
vette, s egész páholyokat vitt a vérpadra. A rémuralom alatt az összes páholyok
szüneteltek.”6
Általában visszaesés tapasztalható a mozgalomban a francia forradalom
bukása utáni idõkben, több országban betiltják, a tagokat üldözik,
viszont Nagy-Britanniában és a skandináv államokban a szabadkõmûvesség
mint az uralkodóház védelme alatt álló intézmény él és fejlõdik
tovább. Ez mondható el Poroszországról és más német államokról is,
kivéve Ausztriát és a Habsburg-birodalom tartományait, ahol tiltott volt,
csakúgy, mint Spanyolországban, Portugáliában, Itáliában. Franciaországban
1795–1814 között a szabadkõmûvesség hatalmas virágzásnak
indult, különösen Napóleon idejében, amikor is a páholyok nagy része az
õ személyes híveibõl állott. A Bourbon-restauráció nagy megrázkódtatást
okozott a francia szabadkõmûvességnek, a folytonos ellenõrzések,
zaklatások miatt tevékenységüket kénytelenek voltak korlátozni, de nem
szüntették be.
Az emberi jogok követelése, a szabadságért folytatott küzdelem átterjedt
Közép- és Dél-Amerikára is, s a 19. század elején folytatott szabadságharcok
élén mindenütt szabadkõmûvesek állottak. José San Martin
Argentínában, Bernardo O’ Higgins Chilében, Simón Bolivar az északi
tartományokban, Pelgrano Peruban, José Martin Kubában, Benito Suarez
Mexikóban, I. Péter király Brazíliában, José Antonio Paez Venezuelában,
sõt a mexikói szabadsághõs Miguel Hidalgo y Corona katolikus pap volt
és szabadkõmûves, s egyházi rangjától hivatalosan megfosztva végezték ki
1811-ben.
Az egész amerikai kontinens szabadságharca egyetlen nagy és világtörténelmi
jelentõségû szabadkõmûves-munka volt. A szabadkõmûvesek
szabadságszeretete nem állhatott meg a nemzetek felszabadításánál, hisz a
páholyok liturgiájában a szabadság mellett az egyenlõség és testvériség is
15
mindenkire kiterjedt. 1794-ben a francia forradalom hozta meg az elsõ
törvényt a rabszolgaság eltörlésérõl a francia gyarmatok területén. Dél-
Amerikában alig mondják ki a függetlenséget, máris rendezik a rabszolgák
sorsát. Buenos Aires egyik páholyában született meg a zseniális ötlet, amelyet a történelem az anyaméhbõl fakadó szabadságnak (libertad de vientre) nevez: minden újszülött néger gyerek ezentúl már szabadnak születik. Brazíliában is egy szabadkõmûves, Eusebio de Querioz szenátor a szerzõje a rabszolgaságot megszüntetõ törvénynek. De mindenekelõtt ki kell emelnünk a tényt, hogy a legnagyobb négerrabszolga-felszabadító, Abraham Lincoln, az USA újraegyesítõje is szabadkõmûves volt.
Visszatérve Európához, a 19. század eleji nagy szabadságmozgalmak, az Itáliában kibontakozó carbonari mozgalom és az olasz egységért és függetlenségért folyó harc élén álló Mazzini és Garibaldi az olasz szabadkõmûvesség legnevesebb vezetõi is voltak. Szabadkõmûves volt a Görögország függetlenségét kivívó Alexander Ypsilanti és harcostársa, a nagy angol költõ, Lord Byron is. Egyes román történészek szerint Tudor
Vladimirescu, sõt már Horea is szabadkõmûves volt. A lengyelek 1830-as nagy felkelésében részt vettek a betiltott páholyok tagjai, élükön Tadeusz Kosciuszkóval, a lengyel szabadságküzdelmek ismert harcosával. Az 1848-as forradalmat egyesek megpróbálták a szabadkõmûvesek mûvének tekinteni, s jellemzõ módon ezek között egyaránt találhatók a mozgalom hívei és ellenségei is. Ezeknek a forradalmaknak az eszmeisége, célkitûzése valóban egybeesik vagy közel áll a szabadkõmûves felfogáshoz, és nem egy forradalmár vezetõ szabadkõmûves volt, de mindegyik forradalom sokkal összetettebb s komplexebb folyamat annál, hogy ily módon leegyszerûsíthetõ lenne.
Ezek a forradalmak viszont olyan hatalmas változásokat, átalakulásokat indítottak el, nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is, amelyek a társadalmi, gazdasági, politikai élet valamennyi területére kihatottak, s új korszakot nyitottak a szabadkõmûvesség történetében is.
Európában mélyreható, a szabadkõmûvesség számára kedvezõ változások mentek végbe az 1848-as forradalmak következtében. A nemzeti államok megteremtése, a tõkés fejlõdés fellendülése megerõsítette a burzsoázia gazdasági és társadalmi pozícióit, a polgári liberális és radikális politikai irányzatokat. A század utolsó harmadára általában megváltozott a szabadkõmûvesség társadalmi jellege is, tipikusan polgári szervezetté vált, nemcsak ideológiájában, hanem összetételében is. A páholytagok túlnyomó többsége a kereskedelem, az ipar különbözõ képviselõibõl, szabadfoglalkozásúakból (ügyvéd, orvos, újságíró, színész stb.), értelmiségiekbõl, vagyis a kis- és középpolgárság különbözõ rétegeibõl került ki. A tõkés viszonyok kialakulása és megerõsödése folytán megnõtt – különösen Közép- és Kelet-Európában – a zsidó vagy zsidó származású páholytagok száma. A polgárságnak ez a rétege erõsödõ gazdasági pozíciójával összhangban álló társadalmi szerepre, ezzel együtt az adott társadalomhoz való hasonulásra törekedett. Számára a szabadkõmûvesség
eszmerendszere azért is rokonszenves volt, mert a páholytagság segítette a beilleszkedésben. A szabadkõmûvesség elvei alapján a páholyok túlnyomó többsége nem tett különbséget felekezeti szempontból a keresõk között. (Egyes országokban viszont jelentõs páholyok zárkóztak el zsidók felvételétõl – pl. óporosz páholyok.)
Az a tény, hogy a zsidó polgárság nagy számban vett részt a páholyéletben, a 19–20. század fordulóján megjelenõ új politikai áramlatok az újkonzervatív, jobboldali irányzatok számára lehetõvé tették az antiszemita propaganda és támadás kiterjesztését általában a szabadkõmûvesekre. Ekkor született meg a „zsidó-plutokrata-szabadkõmûves” világméretû összeesküvés rémképe, melynek felvázolói összemosták, azonosították a liberalizmust, a tõkét, a polgárosodást és a zsidóságot, mint olyan erõket, amelyek minden hagyományos erkölcsi és nemzeti érték megsemmisítésére törnek.
A 19. századi szabadkõmûvességet nem a különbözõ országok páholyainak az összefogása, együttmûködése jellemezte, hanem egyre inkább a szembenállás, az eltérõ politikai nézetekbõl, a különbözõ fejlõdési fokokból, más és más társadalmi szerkezetbõl eredõ különbözõség. Ez a különbözõ országok páholyai közötti viszony megromlását eredményezte, s így a szabadkõmûvesség elveszítette egyetemes jellegét. Megromlott a viszony a francia–porosz háborút követõen a francia és német páholyok között – különösen az óporosz páholyok konzervatív és intoleráns nézetei miatt. Mély ellentétek alakultak ki a francia és az amerikai egyesült államokbeli páholyok között is az amerikaiak nyitottsága és az Európában megõrzött zártság, meg a négerekhez való viszonyulás kérdésében.
A legsúlyosabb ellentét azonban a protestáns és a katolikus országokbeli szabadkõmûvesek között keletkezett már a 19. század elején. 1815-ben Anglia Egyesült Nagypáholya megerõsítette és módosította az andersoni alkotmányt. Tagjaitól s minden szabadkõmûvestõl megkövetelte az istenhitet, s nem elégedett meg valami elvont, a világot irányító szellem elismerésével. Ugyanakkor újból kimondta, hogy sem társadalmi-politikai, sem vallási kérdésekkel nem foglalkoznak. Ez megvalósítható volt
Angliában, ahol a polgárság erõs volt, s részese a hatalomnak, nem kellett harcolnia sem a királyság, sem az egyház ellen. Más volt a helyzet Európa katolikus államaiban, ahol a szabadkõmûveseket továbbra is üldözték, s Közép- és Kelet-Európában ez még kiegészült a politikai antiszemitizmussal is. Ezekben az országokban a szabadkõmûvesség a puszta létét is veszélyeztetve látta abban, hogy elfogadta az Angol Nagypáholy elõírásait. Így aztán elsõsorban a francia páholyok – a Grand
Orient de France fõhatóságával az élen – szembefordulnak az angolokkal, nem ismerik el azok fennhatóságát. Saját alkotmányukat úgy változtatták meg, hogy törölték belõle a hitvilággal kapcsolatos utalásokat, panteista alapokra helyezkedtek, sõt az ateizmust sem tiltották, s megerõsítették az õsi skót rítushoz, illetve az egyszerûbb hét fokhoz való tartozásukat – elutasítva a hármas fokú szimbolikus szabadkõmûvességet. Ezek az ellentétek, eltérõ nézetek, viták ártottak azon eredeti célkitûzésnek, hogy a szabadkõmûvesség az egész világot átfogó egyetemes szervezetté váljon, de végsõ fokon mégis hozzájárultak a mozgalom fejlõdéséhez, gazdagodásához, sokszínûvé válásához. Ha más taktikákkal, eltérõ harcmodorral és eszközökkel is, de mindegyik ország szabadkõmûvessége jelentõsen hozzájárult a 19. században, különösen annak
utolsó harmadában, az általános haladáshoz, progresszióhoz, a demokratikus eszmék terjedéséhez, s általában az emberi civilizáció fejlõdéséhez.
Ez a hozzájárulás kétféleképpen valósult meg, közvetlenül és követett módon. Közvetlenül, intézményként számos országban a nagypáholy nyilatkozatok, felhívások, akciók formájában foglalt állást politikai, közéleti kérdésekben, vagy úgy, hogy támadta, bírálta a fennálló rendszert, s annak javításáért, megváltoztatásáért küzdött, vagy pedig támogatta, segítette azt, sõt részt vett benne, ha úgy találta, hogy az egyezik elveivel.
Ez a szerep a politikai helyzet változásával együtt változott. Jó példa erre a francia Grand Orient egész 19. századi története. Vezetõ tisztségviselõi a napóleoni korszakban gyakorlatilag a császár testvérei, hívei, tábornokai voltak, a Bourbon-restauráció idején viszont harcolt az abszolutizmus visszaállítása ellen; az 1830-as forradalom által trónra emelt Lajos Fülöp, a polgárkirály maga is szabadkõmûves volt; 1848-ban a Grand Orient de France a szabadság, egyenlõség és testvériség megvalósításaként üdvözölte a forradalmat, és támogatásáról biztosította. A forradalom leverése után azonban elfogadta III. Napóleon rendszerét, sõt 1852-ben a császár rokona, Murat herceg lett a páholy nagymestere. A párizsi kommün idején már a császári rendszer eltörléséért harcoltak a szabadkõmûvesek is. Ekkor már a páholyokban a polgárság és a kispolgárság dominált, kiknek tekintélyes része radikális és antiklerikális nézeteket vallott. Ezt a változást egyes szakírók úgy jellemzik, hogy „a francia szabadkõmûvesség fokról fokrabaloldali, antiklerikális párttá fejlõdött”. 1877-ben törölte alkotmányából az Isten létezésében és a lélek halhatatlanságában való hit kötelezõ voltát, s emiatt került szembe az angol, skót, ír és amerikai nagypáholyokkal. A
harmadik köztársaságban a politikai élet vezetõ pontjain nagy számban álltak páholytagok – például Jules Grevy köztársasági elnök (1879–1887), Leon Gambetta, a képviselõház elnöke –, akik elõmozdítói voltak az egyházi és militarista befolyást korlátozó reformpolitikának.8 Ebbõl a sommás felsorolásból az a következtetés is levonható, hogy a francia szabadkõmûvesség okosan opportunista volt, de ha alaposabban elemezzük az eseményeket és az összefüggéseket, akkor rájövünk, hogy ez bölcs reálpolitika volt, és a szabadkõmûves eszmények valóra váltását igyekezett szolgálni.
A 20. század elején egyre több országban ismerték fel a szabadkõmûvesek
nemzetközi összefogásának és együttmûködésének a szükségességét.
Erre elsõsorban azért lett volna szükség, hogy megoldást találjanak
azokra a kérdésekre, amelyek a különbözõ országok szabadkõmûveseit
egymással szembeállították, s ezáltal a mozgalmat gyengítették. De
szükségessé tette az összefogást, a kapcsolattartást az egyre feszültebbé
váló nemzetközi helyzet, a katonai-politikai szövetségi rendszerek
kialakulása, a világháború kitörésének veszélye, melynek elhárítása a
szabadkõmûvesség általános célkitûzéseibõl következõ feladat lett volna.
Már 1900 augusztusában, Franciaországban tartottak egy elõkészítõ
kongresszust, ahol elhatározták, hogy a svájci Alpina Nagypáholy veszi
kezébe egy nemzetközi központ megszervezését.
1903-ban, Genfben meg is kezdte mûködését egy nemzetközi szabadkõmûves-
iroda, amely elsõsorban információk gyûjtését és továbbítását
tekintette feladatának. Nem véletlenül esett a választás Svájcra, hiszen a
svájci páholyok már a 19. század második felében is arra törekedtek, hogy
tompítsák a szervezeten belüli ellentéteket, s a különbözõ nagypáholyok
közelebb kerüljenek egymáshoz. Azonkívül a svájci páholyoknak
meghatározó szerepük volt a nemzetközi Vöröskereszt létrehozásában is,
tehát volt tapasztalatuk a nemzetközi kapcsolatok építésében.
A nemzetközi összefogás és együttmûködés másik szervezete a század
elejétõl fogva rendszeresen tartott eszperantó kongresszusokból nõtt ki.
1905-ben létrejött az Eszperantó Szabadkõmûves Társaság (Esperanto
Framansona Societat); célja a világnyelv terjesztése volt a szabadkõmûvesek
körében. Ez a társaság szervezte a fent említett kongresszusokat. 1913-
ban Fritz Ullmann svájci származású, Németországban élõ
szabadkõmûves a berni kongresszuson javasolta a társaság átalakítását
egyetemes szervezetté, mely egyesíti a különbözõ rítusokat követõ összes
szabadkõmûvest. A terv általános helyeslésre talált, de az elsõ világháború
kitörése miatt megvalósíthatatlanná vált.9
A háború kezdetén nemcsak a kapcsolattartás szûnt meg a különbözõ
országok szabadkõmûves-szervezetei között, hanem az ellentétek, szembenállások
is elmélyültek, mivel azok eltérõen viszonyultak a háború
általános megítéléséhez és saját országuk szerepvállalásához. Csak a
háború utolsó éveiben, 1917–1918-ban léptek fel szinte minden országban
a háború ellen, békebizottságokat szerveztek, különbékékre vonatkozó
tárgyalásokat kezdeményeztek. 1917 januárjában az antant és a
semleges országok szabadkõmûvesei Svájcban találkoztak, majd júniusban
Párizsban tartottak kongresszust, ahol általános politikai kérdésekkel
és a béke megteremtésének lehetõségével foglalkoztak. Az 1918-as
19
berni békekonferenciával egy idõben szabadkõmûves-tanácskozást is
tartottak, ezen már a központi hatalmak országaiból is részt vettek
küldöttek, megvitatták a Nemzetek Szövetsége felállítására és szervezetére
vonatkozó tervezetet.
1919 áprilisában Róma egykori polgármestere körlevélben javasolta,
hogy 1920-ban hívjanak össze szabadkõmûves-világkongresszust Olaszországban.
Végül ennek a megszervezését ismét a svájci Alpina páholyra
bízták. 1921 októberében került sor a tanácskozásra, melynek meghirdetett
célja az egyetemes béke megszilárdítása, a népek és nemzetek
közötti közeledés elõmozdítása volt. A világ különbözõ részeibõl
összegyûlt mintegy húsz nagypáholy küldöttei kimondták a Nemzetközi
Szabadkõmûves Szövetség (Association Maçonnique International – AMI)
megalakulását. Jellemzõ, hogy a szövetség francia elnevezéssel vált
ismertté, létrehozásában nem vettek részt az angol nagypáholyok. Megválasztották
a vezetõtestületet is – a nemzetközi szabadkõmûves-szövetség
bizottságát.
Ezt megelõzõen, még 1920 nyarán Hágában megvalósították a Fritz
Ullmann által még 1913-ban javasolt szabadkõmûves-szervezetet, az Általános
Szabadkõmûves Ligát (Allgemeine Freimaurerliga), amely nem
szervezeteket, hanem személyeket tömörített. Ez a szervezet inkább a
tagok kölcsönös támogatására, tapasztalatcserékre, jótékonykodásra, az
ifjúság nevelésére törekedett, s hangsúlyozta, hogy nem kíván konkurenciát
támasztani az AMI-nak. Mégis megállapítható, hogy létrejötte
és tevékenysége a szabadkõmûvesség megosztottságát tükrözte.
Az angol nagypáholy már 1922-ben üzenetet intézett az AMI szervezésében
tartott nemzetközi tanácskozáshoz, melyben kifejtette, hogy ellenzi
a közéleti-politikai szereplést, mert az sérti a szabadkõmûves
alapelveket. Az angol és skót nagypáholyok, s õket követve az észak-európaiak
és a németek határozottan elutasították az AMI-val való együttmûködést.
1926-ban Belgrádba hívták össze az AMI elsõ nagyszabású kongresszusát,
azzal a határozott céllal, hogy feloldja a Duna-medence országait
megosztó ellentéteket. A kongresszuson húsz ország szabadkõmûveseinek
küldöttei vettek részt, s nem csupán a Duna menti népek összefogása
mellett foglaltak állást, de célul tûzték ki a nemzetközi feszültségek
enyhítését, a béke megõrzését, az európai országok közötti kapcsolatok
erõsítését is. Többen a kongresszus Páneurópai programja mellett is állást
foglaltak.
Az 1936-os párizsi kongresszuson, melynek védnöke a szabadkõmûves
Léon Blum francia miniszterelnök volt, a növekvõ fasiszta, náci veszély
elleni összefogást, az új világháború veszélyének elhárítását tûzték ki
célul. Itt hozták létre az Üldözött Szabadkõmûvesek Szövetségét azokból az
20
emigrációba kényszerült szabadkõmûvesekbõl, akiket hazájukból
elüldöztek (németek, olaszok, portugálok, spanyolok), és amelybõl késõbb
megszületett az Emberi Jogok Ligája a diszkrimináció ellen. Az Emberi Jogok
Ligájának számos országban alakult tagozata, s kezdeményezõi, vezetõi
szabadkõmûvesek voltak.
A szabadkõmûvesek antifasizmusa és háborúellenessége sokféle módon
nyilvánult meg, s ebben az Általános Szabadkõmûves Liga is tevékeny
részt vállalt, s 1931-ben létrehozták az Entente Pacifist Internationalt, mely a
háborúellenes demonstrációkon túlmenõen sürgette a nemzetközi
leszerelést, a gazdasági együttmûködést és etnikai kisebbségek jogainak
tiszteletben tartását.
1936-ban az AMI és az Allgemeine Freimaurerliga közös konferenciát
rendezett Prágában, amely jelentõs kísérlet volt a szabadkõmûves testvériség
láncának összekovácsolására.10
A második világháború újabb súlyos csapást mért a szabadkõmûvesmozgalomra,
súlyosabbat, mint az elsõ. Csupán Németországban, ahol a
30-as évek elején 80 ezer szabadkõmûves volt, a háború végére alig ötezer
maradt. A megszállt országokban hasonló veszteségek érték a
szabadkõmûves-mozgalmat.
A háború után mindenütt szabaddá lett a páholyok mûködése, de az
ujjászervezés nehéz feladatnak bizonyult, s nem minden országban sikerült
azonos mértékben. Nem csupán azért, mert sokan elpusztultak a
harctereken és a koncentrációs táborokban, hanem azért is, mert a szabadkõmûves
eszmék helyett sokan a baloldali, radikális, kommunista ideológiát
választották.
Megváltozott a szabadkõmûves-mozgalom súlypontja is. Jelenleg a
világ több mint ötmillió páholytagjának túlnyomó többsége – mintegy
négymillió – az amerikai kontinensen él.
A kétpólusú világ kialakulása tovább korlátozta a szabadkõmûvesség
elterjedését. A szocialista országokban – élükön a Szovjetunióval – a
szabadkõmûvesség tiltott, reakciósnak, így halálos ellenségnek számító
szervezet volt. Ezekben az országokban 1989-ig teljesen megszûntek a
szervezetek, törvényen kívül helyezték õket.11
1 Kelet. A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy hivatalos lapja. XXXX. évf. 1997.
szeptember.
2 Dr. Balassa József: A szabadkõmûvesség története. p. 19–21.
3 L. Nagy Zsuzsa: Szabadkõmûvesség a XX. században. p. 9.
4 Arató Frigyes: A szabadkõmûvesség. 2. kiadás, Budapest, 1913, p. 37.
5 Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkõmûvesek.
6 Arató Frigyes: A szabadkõmûvesség. Budapest, 1902. p. 20.
7 Sumonyi Zoltán: Újrafelfedett titok. Budapest, Talentum, 1998, p. 126.
8 L. Nagy Zsuzsa: Szabadkõmûvesség a XX. században. p. 21–22.
9 L. Nagy Zsuzsa: i. m. p. 54–57.
10 L. Nagy Zsuzsa: i. m. p. 130–134.
11 Daniel Beresniak: Francmasoneria în Europa de Est. Bucureºti, Ed. Nemira, 1994, p.
13–14., 22., 68–70.