Mi a Szabadkőművesség?

A szabadkőművesség eredetével kapcsolatban sok legenda kering, nincsenek minden kételyt eloszlató történeti források, a szabadkőműves szaktekintélyek ellentmondanak egymásnak a korai kezdetek kérdésében. Konkrét, megbízható történeti forrás a szabadkőművességről 1717-ből származik: ekkor alakult meg Londonban az első szabadkőműves nagypáholy, négy már addig is működő páholy összefogásából. . De mi volt előtte?

A szabadkőműves templomok belső elrendezésében, díszítésében, a mesterség fokozatainak szertartásaiban és tanításaiban utalásokat találunk Egyiptom és Fönícia hitvilágára, Pyüthagorasz titkos tanításaira, Eukleidészre és Plátonra. A Royal Masonic Cyclopaedia szerint nem kevesebb, mint tizenkét feltételezés él a mozgalom létrejöttét illetően, tényleges eredete azonban egyikből sem vezethető le minden kétség nélkül. Nézzük a három legelterjedtebb eredet legendát:

Salamon Temploma

A mai szabadkőművesség Salamon király, jobban mondva Hiram Abiff legendájára épül. Salamon templomának befejeztével az ott dolgozó kőművesek szétszéledtek, többségük Európába ment. Az európai templomok, székesegyházak, kolostorok építéséhez építészek, kőművesek, kőfaragók munkájára volt szükség, az ő tudásuk és teljesítményük szakrális természetének elismerését jelenthette a jeruzsálemi templomra, a salamoni hagyományokra való hivatkozás.

A Templomos hagyomány

A Salamon-templom legenda beavatottjaiként, a templomosok kiváltképp megfeleltek a kőművesekkel való rokonításra, akik vélhetőleg a beavatási és fokozati rendszert vették át tőlük. A templomosok nagy építkezők voltak, és a hagyományok szerint bizonyosan szövetségre léptek a szabadkőművesekkel. Egy történet szerint a templomosok elleni, franciaországi eljárás idején nyolc lovag kőművesnek álcázva, Skóciába szökött és Mull-szigeten kötött ki. 1307-ben, Szent-János napján tartották első káptalangyűlésüket. Hét évvel később Bannockburnnél harcoltak II. Edward ellen, aki Angliában betiltotta rendjüket. A csata Keresztelő Szent-János napján (június 24) zajlott le.

Rózsakeresztes kapcsolatok

Francis Bacon, a Rózsakeresztes rend egyik alapítója, „Új Atlantisz” című könyvében a „Salamon-ház Társaságának Bölcseire” hivatkozik. Azonban a szabadkőművesség és a rózsakeresztesek viszonya semmivel sem kevésbé vitatott, mint a szabadkőművességé és a templomosoké. Az elmélet ellenzői szerint a szabadkőművesség soha nem állította, hogy „legmagasabb fokú alkímiai vagy mágiai titkai” vagy gyógyítási ismeretei lettek volna.

Hol lehet akkor az igazság?

Legtöbben úgy vélik, a szabadkőművesség fokozatosan alakult ki, és valószínű, hogy az operatív kőművességből ered. A kőműves céhek kiváltságos helyzetben voltak templomépítői, szent helyek létrehozására képes tudásuk miatt. A kor lenyűgöző székesegyházainak építésében mutatott szaktudásuk eredményeként céheik korán királyi engedéllyel,„szabad testületekként” működhettek. Az első angliai kőműves központ a főként druida hatás alatt álló York volt, de Kilwinningben, Melrose-ban és Aberdeenben is voltak skót kőműves kollégiumok. Az első tárgyi bizonyíték a kőműves céhek létezésére a híres, 926-os yorki szabadalomlevél volt.

King David and the Temple of Jerusalem

King David and the Temple of Jerusalem

A gótikus építészet korában a gyakorlati kőműves céhek már szorosan zárt testületeket alkottak és bizonyára voltak féltve őrzendő szakmai titkaik is. Maguk választották ki azokat a fiatalokat, akiket inasként megtanítottak a szakma fortélyaira, majd vándorútra küldték őket, hogy más mestereknél tökéletesítsék ismereteiket, Ezek a legények aztán egy „mestermunka” elkészítése után válhattak mesterekké és lehettek az egyes városi céhek tagjai. A Franciaországban „compagnonnage”-ként, Németországban pedig „Steinmetzen”-ként ismert vándorlegények rendszere ma is létezik. A legények vándorlásairól tanúskodik Franciaországban, Tours-ban a „Compagnonnage” múzeuma.

Mégis, VI. Henrik (1421-71) uralkodásának kezdetén, a parlament rendeletileg beszüntette a kőműves testületeket, később pedig Erzsébet királynő fegyvereseket küldött a yorki kőműves céh éves gyűlésének feloszlatására. 1682-ben Ashmole elmondja, hogy részt vett egy gyűlésen a londoni kőműves teremben, ahol más urakkal együtt felvették a „szabadkőművesek közösségébe”. Kézzelfogható bizonyítékunk van tehát, hogy a tizenhetedik században a szabadkőművesség már nem kizárólag építészettel foglalkozó emberek szervezete volt, bár a kiemelkedő építők magas rangot foglaltak el a rendben. Csak 1703-ban történt meg, hogy a londoni Szent-Pál páholy hivatalosan bejelentette, „hogy a kőművesség kiváltsága ezen túl nem korlátozandó gyakorlati kőművesekre, hanem ki kell terjeszteni más foglalkozású egyénekre is, feltéve, hogy szabályszerűen elfogadták és beavatták őket a rendbe.” Ez volt tehát az az időszak, amikor a „spekulatív” kőművesek beléphettek az addig csak valódi, operatív kőművesek által működtetett páholyokba. Ezek a páholyok a kialakuló polgári társadalom fontos helyszínei voltak, movel lehetőséget teremtettek arra, hogy mesteremberek, városi polgárok, arisztokraták, sőt egyházi emberek találkozzanak és egymással eszmét cserélhessenek.

1717- Szent János napján megszületett a modern (spekulatív) szabadkőművesség. Négy londoni páholy egyesülésével létrejött az Angol Nagypáholy az akkor még a londoni Szent Pál katedrális árkádja alatti „Lúd és rostély” nevű fogadóban. Első nagymestere Anthony Sayer (1672-1742) volt.

Ez a Nagypáholy volt az első, szilárd alapon — szertartásokkal, szabályokkal és megfelelő alakban elkészített alkotmánnyal — létrejött szervezete a napjainkban szabadkőművességként ismert elméleti (spekulatív) kőművességnek. Szertartásai nagyon régi elemeket is tartalmaznak. Központi gondolata az emberiséget ért veszteséggel, majd az ebből való felépülés reményével foglalkozik.

Compagnonnage Poster of 1848, French Operative Masonry

Compagnonnage Poster of 1848, French Operative Masonry

Az első beavatást 1721-ben regisztrálták a modern szabadkőművesség történetében, William Stukeley orvos és miniszter belépésével. Ugyanebben az évben bízták meg James Anderson skót presbiteriánus lelkészt az alkotmány kidolgozásával, aki ezt a munkát 1723-ra be is fejezte.

1738-ban megjelent XII. Kelemen pápa „In Eminenti” kezdetű szabadkőművességet elítélő bullája. Az üldöztetés ettől kezdve szinte megszokottá vált a szabadkőművesek életében, bár Nagy Frigyes 1740-ben történt trónra lépésétől nyíltan védelmébe vette a szabadkőművességet. Ő maga is páholyt alapított, „Aux trois globes” néven. Igazán nagy tekintélyt azonban George Washington 1752-es beavatása szerzett a szabadkőművességnek.

A Francia Nagypáholyt az Angol Nagypáholy védnöksége alatt 1736-ban alapították, később, 1773-tól Grand Orient de France néven működött- Első nagymestere Lord Derwentwater volt.

Az angliai Nagypáholy és a Nagyoriens közti szakadás csak 1877-ben következett be, amikor a Nagyoriens már nem kívánta meg tagjaitól a vallásos hitet, és enyhített a politikai kérdések megvitatásának tilalmán. A két szervezet között a hivatalos kapcsolat megszakadt, az angolszász orientáció saját magát regulárisnak, a latin vagy francia orientációt követő szabadkőműveseket pedig irregulárisnak nevezte el.