A Le Droit Humain Nemzetközi Vegyes Szabadkőműves Rend az „Ősi Elfogadott Skót Rítus” alapján dolgozik, amely a szabadkőműves iniciatikus folyamatban 33 fokot foglal magába. Ezek közül az első 3 fokozat (Inas, Legény, Mester) alkotja a kék páholyt, a többi fok magasfokú páholyokhoz tartozik. A magas fokú páholyba a felvétel egyéni döntés és az elvégzett munka elismeréseként történik.

Páholyunk havonta háromszor dolgozik, ez is a páholy egyéni döntése, egyes páholyok ennél ritkábban, mások akár hetenként találkoznak.

A páholymunka rituális keretek között folyik. Az előadások és viták elsősorban szimbolikus, kulturális és társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. Miután a társadalom különböző területéről, eltérő érdeklődéssel és ismeretekkel rendelkező emberek vannak a páholyban, gyakran előfordul, hogy az előadások sok újdonságot tartogatnak a résztvevők számára. A páholymunka olyan ismeretekre és viselkedésformákra tanít, amelyek a profán életben is hasznosak. Megtanít arra, hogy a lényegre koncentráljunk, hogy ne beszéljünk feleslegesen, ne ismételjük mások gondolatait, érveinket jól alapozzuk meg, és tartsuk tiszteletben mások véleményét is.

Az inasok és legények tanítása a mesterek feladata, ez nem csak a rituális munka során, hanem beszélgetések, viták keretében zajlik.

A páholymunka fontos része a rituális munka lezárása után a közös étkezés, az agapé (egyes páholyokban vakolásnak hívják.)

A felvétel is meghatározott előírások szerint történik. A jelentkezőtől önéletrajzot és egy motivációs levelet kérünk. Ha van szabadkőműves ismerőse, célszerű, hogy megjelölje ajánlóként. Ezután a jelentkező profánnal több beszélgetés következik, hogy kölcsönösen kiderüljön, azt keresi-e, amit mi nyújtani tudunk. Majd megfelelő körülmények között megtörténik a páholy előtti meghallgatás is, ahol a páholy mesterei szavaznak a felvételről. Ha sor kerül a profán beavatására, akkor elkezdődik egy hosszú iniciatikus út, beavatások sorozata, elmélyülés a szimbólumok jelentésében, a testvériség megélése, önmagunk tökéletesítése. És ez az út soha nem ér véget…