A szabadkőművesség univerzális értékekre épülő, a szellem szabadságának egyetemességét, a Felvilágosodás és a humanizmus hagyományait követő, filantropikus (emberbaráti) és filozofikus társaság, amelynek fő célja az emberiség fejlődésének, boldogulásának elősegítése. Hagyományos beavatási szertartások, rítusok segítségével működik, előadásokkal, vitákkal fejleszti tagjai szellemi és erkölcsi tartását, szimbolikus tanításokkal foglalkozik, amelyek értelmezésében meghagyja tagjai szabadságát. Élénken figyeli a társadalom problémáit, és azt reméli, tagjai a szabadkőművességben elsajátított tudással és szellemiséggel képesek javítani a környező társadalom helyzetén, problémáin. Aktuálpolitikai és vallási kérdésekkel nem foglalkozik. Mindezek ellenére a szabadkőművességről sokan sok hamis gondolatot terjesztenek: konspirációs tevékenységekkel vádolják, ami valószínűleg elsősorban rejtett működésére vezethető vissza.

A szabadkőművesség eredete a történelem ködébe vész. Egyes legendák az ókori építőmesterekig, Salamon templomáig vezetik vissza a történetet, a valóságban inkább a középkori katedrális-építő céhek, az ú.n. operatív szabadkőművesek szervezeteire nyúlik vissza. A katedrálisépítő operatív kőművesekhez csatlakoztak idővel az arisztokrácia és a polgárság képviselői, a spekulatív szabadkőművesek, így jöttek létre a társadalmi státustól független, az egyenlőségen alapuló első szabadkőműves páholyok.

Bár a szabadkőműves célok, elvek és tanítások univerzálisak, ezeket sokféle módon, eltérő rituálékkal, beavatási szertartásokkal próbálják megközelíteni az egyes áramlatok. A különböző rítusokkal dolgozó páholyok különböző rendekbe tartoznak, amelyek ugyan nem mindig ismerik el egymást, mégis többségükben rendszeresen együttműködnek. A legrégibb felfogás szerint csak férfiak lehettek szabadkőművesek, ma léteznek csak férfiakat és csak nőket fogadó rendek és páholyok, de vannak vegyes rendek, illetve vegyes páholyok is. Ilyen a Le Droit Humain rend is: nőket és férfiakat is befogad.

A szabadkőművesek „templomokban”, „műhelyekben”, „páholyokban” tartják összejöveteleiket. Ezek csak tagok számára látogathatók, mivel itt rituális keretek között folynak a munkák.  A hagyományok, a rítusok értelmezése, az „oktatás” is zártkörűen, az egymásra épülő beavatottsági szinteken dolgozó szabadkőművesek részvételével folyik. Vannak azonban ú.n.  „fehér munkák”, ahol profánok (nem szabadkőművesek) is részt vehetnek; és érdeklődő fiatalok számára léteznek a szabadkőművesség felé vezető, elveit megismertető ifjúsági csoportok is.

A rituális munkák az egyes rendek hagyományainak megfelelő tárgyakkal, eszközökkel, térbeli elrendezéssel, öltözékekkel, jelekkel zajlanak. Ma már mindent meg lehet tudni ezekről a szabadkőműves titkokról, hiszen könyvekben, filmeken, az interneten szinte minden elérhető, bár sok a szenzációhajhász hamisítvány is. De az igazi szabadkőműves titkok nem kommunikálhatók: ezeket csak a beavatási rituálékon és a közös munkákon részt vevő szabadkőművesek ismerhetik, mert ezeket a részvétel, az átélés teszi igazi élménnyé.

Ha részletesebben érdeklik ezek a szabadkőművesek által követett elvek, olvassa el a Kérdések és válaszok c. oldalunkat.